REGULY ANTAL- ISKOLÁNK NÉVADÓJÁNAK ÉLETE

Reguly Antal nyelvtudós, etnográfus és utazó – az oroszországi finnugor népek kutatója, akit „Észak Kőrösi Csomájaként” is szokás emlegetni – 1819. július 11-én, Zircen látta meg a napvilágot német származású családban, édesapja ügyvéd volt.

Gyermekkorában ő szerettette meg vele a történelmet és a nyelvtanulást is. Fehérváron, majd Győrben járt gimnáziumba.1836-tól a pesti egyetemen jogot hallgatott. Már ekkor érdeklődött a néprajz iránt.

1839-ben indult el híres kutató útjára, amely nyolc évig tartott. A reformkor idején felébredt benne a nemzeti becsvágy.

Ezt írja később erről: ”Szolgálatot hazámnak tenni én örültem és az eltökélés e munkára nem volt nehéz. Mit nyerhetne – gondolám – nyelvünk, ha az állított rokonság valódi és közeli rokonság volna.”

Lelkesedése nem volt szalmaláng: arra tette fel az életét, hogy megkeresse, megtalálja a magyar nyelv legközelebbi rokonait, hogy ezek tanulmányozása elvezesse arra a régi nyelvre, amelyből a mi nyelvünk is származik.

Elutazott Stockholmba, ahonnan egy finn könyvtáros barátja biztatására hamarosan továbbment az orosz cár uralma alatt álló Finn Nagyhercegségbe. Helsinkiben telepedett le, és a következő években a finnek és a lappok nyelvét, népszokásai tanulmányozta. A finn Akadémia levelező tagjai közé fogadta.

Kalandvágyó fiatalemberként 1841-ben Pétervárra érkezett, hogy támogatást szerezzen a keleti finnugor népekhez tervezett kutató útjára. Anyagi okok miatt kétéves várakozásra kényszerült. Ez idő alatt elsajátította az orosz nyelvet, és azokat az ismereteket, amelyek a tajga népéről szóltak. A szükséges pénz 1843 októberére gyűlt össze. Kazanyba, majd Permbe utazott, december elején pedig átkelt az Urálon túl fekvő Szibériába.

Többek között az udmurtok, baskírok, majd a manysik szokásait és nyelvét vizsgálta, feljegyzéseket készített életmódjukról, viseletükről, eredetmondáikról és dalkincsükről is.

Műszeres mérések nélkül, a rénszarvas pásztorok és halászok elbeszélései alapján elkészítette az Észak-Ural első térképét az orosz Akadémia megbízásából.

Útja során több mint 30000 kilómétert tett meg gyalogosan, rénszarvasszánon és természetes víziutakon csónakon.

Nagy mennyiségű anyagot gyűjtött össze a magyarok őshazájáról, a finnugor népek életéről, népi kultúrájuk emlékeiről, nyelvükről.

Hét év alatt tizenhárom nyelvet tanult meg: a finnen kívül a svédet, az észtet, oroszt, zürjént, cseremiszt, mordvint, csuvast, baskírt, votjákot, vogult, osztjákot, lappot. Ezeknek a nyelveknek a szótárát is megszerkesztette, állandóan a magyar hasonlóságot kutatva.

1843-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. 1847-ben tért vissza újra magyar földre, 1848 júniusától az egyetemi könyvtár első őre volt. Betegsége és 1858. augusztus 23-án, Budán bekövetkezett halála megakadályozta tudományos gyűjteményének közzétételét. Hagyatékát több nyelvész feldolgozta.

Der Namensgeber unserer Schule: Reguly Antal

Reguly Antal wurde am 11. Juni 1819 in Zirc in einer bürgerlichen deutschstämmigen Familie, als Sohn eines Anwaltes geboren. Er ist als Linguist, Ethnograph, Weltreisender und Forscher der finnisch-ugrischen Sprachen bekannt geworden. Von seiner Kindheit ab interessierte er sich für Geschichte und Sprachen. 1836 begann Reguly in Pest Jura zu studieren. Während dieser Jahre ist sein Interesse für die Ethnographie geweckt worden.

In der Reformzeit identifizierte sich Reguly mit den nationalen Bestrebungen, die auch sein Schicksal und seine wissenschaftliche Tätigkeit bestimmten. Er hat sich zum Lebensziel gesetzt, unsere nächsten Sprachverwandten zu finden und die Ursprünge des Ungarischen zu erforschen.

Seine berühmte Reise auf den Spuren des Ungarischen dauerte von 1839 acht Jahre lang. Zuerst reiste er nach Stockholm, dann hat er sich im Finnischen Großherzogtum in Helsinki niedergelassen, wo er die finnischen und lappischen Sprachen und Volksbräuche studiert hat.

1841 fuhr Reguly nach St. Petersburg, um finanzielle Unterstützung für seine Reise zu den ostfinnischen Völkern zu beschaffen. Während des zwangsläufigen zweijährigen Aufenthaltes in St. Petersburg hat er die russische Sprache erlernt und die Ethnografie der Tajgavölker studiert. Endlich konnte Reguly mit Hilfe der nötigen Finanzmitteln 1843 losfahren. Seine Reise führte durch Kazany und Perm über den Ural nach Sibirien. Dort hat er die Sprache, die Sitten, das Liedergut, die Tracht und die Lebensweise der verschiedenen finnisch-ugrischen Völker untersucht.

Im Auftrag der Russischen Akademie der Wissenschaften hat er nach Auskünften der Rentierjäger und Fischer die erste Landkarte des nördlichen Uralgebietes angefertigt.

Während seiner Expedition hat er eine Reise von 30000 km zu Fuß, mit dem Boot oder mit dem Rentierschlitten zurückgelegt.  Reguly hat bedeutende wissenschaftliche Materialien über die Urheimat der Ungarn, über Sprache bzw. Sitten und Bräuche der finnisch-ugrischen Stämme gesammelt.

Der begeisterte Wissenschaftler erlernte während 6 Jahre 13 Sprachen, unter anderen das Schwedische, Lappische, Finnische, Wogulische, Tscheremissische. Er hat auch zahlreiche Wörterbücher zu diesen Sprachen zusammengestellt, um die ungarische Sprachverwandtschaft nachzuforschen.

1843 wurde Reguly zum korrespondierenden Mitglied der Ungarischen Akademie der Wissenschaften gewählt. 1847 kehrte er wieder nach seiner Heimat zurück. 1848 wurde er zum ersten Kustos der Universitätsbibliothek in Pest ernannt.

Wegen seinem Tod am 23. August 1858 konnte Reguly seine wissenschaftliche Sammlung nicht publizieren. Regulys Werk wurde von mehreren Linguisten bearbeitet.